11. rész

Elérkeztünk a városba.

- Te mocskos szajha! A pokolra jutsz még azért, hogy feladtál az Igaz Nyilaknak!

- Ne, kérlek, ne bánts! - Játszódott le a jelenet szemeink előtt. Egy alkohol hatása alatt lévő, nálam alig idősebb tahó vert egy sikoltozó nőt. Az emberek rá se hederítettek, feltehetőleg ez mindennapos arrafelé. Ránéztem Asha-ra, mire ő felvonta a szemöldökét, és eltátogja, hogy "ő az". Ökölbe szorítottam kezeimet, elmosolyodtam, majd diadalmas léptekkel odalépdeltem a fickóhoz, és erősen megismertettem arcát a jobb öklömmel. Persze azon nyomban elengedte a nőt, aki riadtan esett le a földre és kúszott arrébb. Épp csak a nő felé tekintettem egy pillanatra, máris szembetaláltam magam egy rúgással. A nő mellé estem, majd nyöszörögve átfordultam a hasamra. Legalább annyi udvariasság volt az ellenfelemben, hogy hagyott fölkelni. Hirtelen savas epe tört fel ajkaimon keresztül, úgy loccsanva a macskaköves útra. A fájdalomtól sziszegve föltornáztam magam állóhelyzetbe, majd támadóállást vettem fel.

- Készülj a vereségre, paraszt! - ejtettem ki számon a szavakat megvetően, majd magam mellé köptem egy kis vért a földre. Karjaimat behajlítva magam elé tartottam. Még mielőtt belekezdhetett volna a mondandójába a részeges katona, térdemet berogyasztva, öklei elől elhajolva megközelítettem, aztán belesoroztam egyet a hasába, végül eltávolodtam tőle, de hiába. Elkéstem. Hirtelen előrántott egy kis kést, majd belevágta az oldalamba és minden elsötétült előttem.

***
- Igaz..Nyi..lak, mi? - Füleim tompán csengtek, de tisztán kihallottam ezeket a szavakat. Lassan, feltűnés nélkül kinyitottam feldagadt szememet, de jobban tettem volna, ha nem teszem, ugyanis Asha kínozta az előttem fekvő férfit.

- Úgy ám. Élvezni fogom a fájdalmad, te hitvány féreg. Minden egyes sikolyoddal, ahogy a húgy lassan átáztatja a nadrágod és ahogy könyörögsz, hogy öljelek meg...az én erőm növekszik. Pont ezért nem fogom egyhamar abbahagyni a kínzásod.- Asha felette állt és mielőtt riadtan összezártam volna szemeimet, még láttam, ahogy lassan elkezdi lenyúzni a bőrt szerencsétlenről. - Nos, mihez kezdjünk vele? - fordult oda a mellette álló Nővérhez.

- Tudod, hogy a legfinomabb falatokat szeretem későbbre tartogatni.

- Nos, azt hiszem ma este lakodalmat ülünk. Előttünk áll az egész éjjel, ideje kivenni egy kis szabadságot. - kacagott fel ördögien.