13. rész

Fáradtan lépdelek a macskaköves úton. Mára még van egy küldetésem, a város leghírhedtebb rablóbandáját kell elkapnom. Nem könnyű munka, kiváltképp, hogy a mai napon már több csapattal is végeztem. Az éppen lemenő nap kellemesen melengeti hátamat, s testem többi porcikáját. Lassan sétálok, a poros kis fogadó nem lehet már messze. Fejem a kopott tábla felé vándorol, melyen halványan látni engedi a szavakat: "Szomjas farkas". Pislogásra se jut időm, a fadarab közepébe egy szempillantás alatt belefúródik egy nyílvessző. Ijedten pillantok körbe, de csak egy magas, szőke hajú csuklyás férfit látok. Íjat tart kezében, és széles vigyorral az arcán rám nevet.
- Nem gondoltam volna, hogy a pszichopaták védelmező harcosnője így megijed egy nyílvesszőtől!
- Ha még egyszer ezzel jössz, kapsz a homlokod közepére a szép kis nyilaidból!
- Majd más közepére kap valami veszedelmesebbet és nagyobbat.
- Jobb szöveged nem volt? Olyan vagy mint a többi. Az összes férfi kujon söpredék..
- Talán eddig nem ismert különbet. Egy igazi férfi csak olyan szinten perverz, hogy azt az ifjúhölgyek is élvezzék. Mondja csak: Mégis milyen unalmas lenne a világ kéjenc emberek nélkül? Naa, kedves Alice, kaszaboló kisasszony, vallja be, hogy ön se különb nálam!
- Jobb dolgom is van ennél. Sietnem kell, vagy az árum elszökik!
- Hadd tartsak önnel, kérem! Talán még a segítségére lehetek.
- Nem bánom... de lehetőleg húzd meg magad, ez az én küldetésem. Ha nem én végzem el, nem érdemlem meg a jutalmat.
- Majd hátulról figyelek és tanulok. Innen úgyis jó a kilátás. - vigyorodott el és szemével végigkövette hátam s fenekem vonalát.
- Beteg állat... - fújom magam elé, majd belépek a kocsmába. Minden tekintet rám szegeződik, mivel nő vagyok, viszonylag nőies ruhában. Azonban, ahogy meglátják kísérőmet, a többség lemondóan elfordítja tekintetét.
- Alice - súgja a perverz mögülem - Ugye tudja, hogy ezek itt meg akarják erőszakolni és csak az én jelenlétem miatt nem tették még meg? Bár, ahogy nézem, az a kisebb csoport erősen félre akar engem állítani maga mellől. Játsszunk rá egy kicsit a szerepre! - Az utolsó mondatot kajánul ejtette ki pimasz száján, majd hátulról rámcsapott, mire a kisebb csoport megindult fogdosóm felé...ha nem ezek a fickók teszik meg, akkor a harc után én veszem életét! - Ezt bízd csak rám, babám! - vigyorgott rám, és belevetette magát a küzdelembe. Az egyiket lesorozta jobb öklével, a másiknak felmetszette a hasát kis zsebkésével, a harmadikat pedig lefejezte, majd így folytatta, míg az összes senkiházi holtan nem feküdt az amúgy is mocskos padlón. Nem tartott sokáig. Miért érzem úgy, hogy kell nekem ez férfi? Miért lenne egy főnyeremény, vagy olyasvalaki, akinek érdemes figyelmet szentelnem? Nem az, de valahogy nem is érdekel. Egyszerűen így jó és kész.