8. rész

-Igaz Nyilak? Miért segítettetek rajtam?

- Ez a féreg már több társunkat is feláldozta...ráadásul erős és határozott nőnek tűnsz. Harcosok vagyunk, akik az igazságért küzdenek. Amennyiben csatlakozol közénk, ellátunk lóval és fegyverrel.

- Minden vágyam a törzs tagja lenni. Tudod, cserbenhagytak és kissé kedvem támadt vért ontani. - vigyorodott el a lány. - Azonban terhes vagyok. A tündérek ajándéka. Bár a körülményeket tekintve a legkevésbé sem nevezném ajándéknak.

- Nem estél teherbe. - szakította félbe Alicet - Akarom mondani, nem a tündérektől...más ajándékozott meg téged ezzel az átokkal. Istenverte alakváltó démonok művelték veled! Elhitették minden emberemmel, hogy kiválasztottak, és örömteli anyaság vár rájuk...aztán pár hónapnyi álterhesség után, valóban egy démoni gyermek rejti rabul tested. Kisvártatva kitör a méhedből, ami természetesen halálos. Borzasztóan hangzik, nem igaz? Gondolom nem remélted, hogy van rá gyógymód, azonban létezik és nem is olyan bonyolult. Mennyi ideje gondolod azt, hogy terhes vagy?

- Úgy két hete.

- Szerencsésnek mondhatod magad, akkor még megmenthető a helyzet. Egyszerűen gondolj arra, hogy nem vagy várandós. Legalább két hétig tart, de hatásos. Nekem egy hónapig tartott. Tudod, nagyon ragaszkodtam hozzá.

- Menni fog. Igazán örömmel tölt el, hogy nem hordozom a szívem alatt annak a férfinek a gyermekét, aki egyszerűen hagyta, hogy elraboljanak. Olyasvalakire emlékeztetne, akit minél előbb el akarok feledni.

- Na látod, minden rendben lesz. Garantálom, hogy fenekestül felforgatjuk az életed. - Kacsintott rám kedvesen. - Pár napot még eltöltünk itt, de aztán elindulunk a táborunk felé.

4 nappal később

Pár napnyi borozás és ismerkedés után már igaz nővéreimnek tekintettem az Igaz Nyilakat. Kellemes hajnali hűvösség uralkodott, lassan kezdtünk összepakolni az útra.

Már készen álltunk az indulásra, amikor megkaptam a gyönyörűségesen szép lovamat. Felküszködtem magam a hátára, kék köpönyegemet a hátam mögé dobtam, majd a hajamat az arcomba söpörte a lágy északi szél.

- Mivel új vagy, neked kell jönni a sor végén, szűkös az út. Nem tudom mennyire tudod majd tartani a lépést, de mindent bele! - ügetett mellém az Igaz Nyilak vezére, Asha, majd a sor elejére vágtatott.

Elindult a harcosnők csapata népes táboruk felé. Mint kiderült, többen is voltak, mint azt hittem.

7. rész

Robert új kedvesére éppúgy volt jellemző Lilith szépsége, akár a róka ravaszsága,, és a kígyó álnoksága.

Úgy vonzotta magához a férfit, akár egy szirén. El is vette az eszét örökre, és ő úgy követte, mintha maga lenne a csoda, s elfeledkezett korábbi életéről. Csak követte, s követte.

Margaret - merthogy így hívták a titokzatos rókalányt - Robert bármi áron engedelmeskedett neki. Így történt, hogy végleg elfeledte egykori párját, régi szerelme magára maradt.

***

Alice, akit még mindig vonszolt a bestia, reményvesztetté vált.

Elérkeztek az idegen rejtekhelyéhez...a barlang egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek a lány képzelte. A föld mélyén kidolgozott áldozati terem volt elrejtve.

- Ha már ilyen szépen próbál megölni...mégis hogy hívják magát?

- Aaron Averay, de mit érdekel az téged?

- Oh semmi említésre méltó, csak azon gondolkodtam, hogy mikor megöllek, akkor milyen nevet írjak a sírhelyedre.

- Megnyugtatlak mocskos szajha: Ma nem én fogok meghalni. Hát a te köveden mi álljon?

- Alice Foster.

- Az igazság az, hogy nem választhatsz...de álmodozz egy kicsit: Ha dönthetnél, hogyan halnál meg?

- Nem hiszem, hogy egy áldozati asztalon. Inkább vérző sebbel, és fájó szívvel. Úgy izgalmas.

- Asszonyként harcolni akarsz? - kérdezte megvető pillantással Aaron.

- Nem vagyok feleség, és már nem is leszek az.

- Ohh... Hát, azt hiszem ezen az életed megkímélése se segítene.

- Nem szeretnék frigyre lépni. Mely nőnek szükséges egy magatehetetlen "férfi"?

- Hát jó.. - rázta a fejét az idegen, majd felfektette Alicet a kőasztalára. Elővette mágikus, viharvert könyvét, és mormolni kezdett valamit. Hiábavaló lett volna lekötözni a lányt, hiszen a kimerültségtől mozdulni sem bírt.

Lassan belső rosszindulatú bizsergést kezdett érezni testében, hirtelen elvesztette az irányítást. Halványan látott, de megnyílt előtte a világ. Hamarosan a tulajdon nevét is elfeledtte. Kísértetek, jótékony lelkek, majd ádáz bestiák jelentek meg előtte. Körülvették, és rángatni kezdték. Teste akaratlanul is rángatózott, szemei fennakadtak, szájából hab tört fel...majd hirtelen minden visszatért a normális kerékvágásba, amikor Aaron testét 20 nyíl lőtte keresztül. Pár tucatnyi harcosnő lépett elő a sötétből, mire Alice döbbenten ült föl. Még mindig hasogatott a feje. A vezérük, a legidősebbik állt elé. Kezet fogtak, majd megszólalt: - Mi vagyunk az Igaz Nyilak. Van kedved csatlakozni hozzánk?

6.rész

Robert kinyitja szemét, majd ásít egy nagyot. Párja sehol sem leli.

Bizonyára vadászni ment.

Így lefőzi teáját, majd kimegy a ház elé.

Jó pár óra múltával, már gyanússá válik a dolog, s elindul a nyomokat követve.

Megy, megy és megy, mire egy rókanyomra bukkan, s elnéz jobbra...

A rejtélyes állat onnan néz rá, tekintetében mintha halvány mosoly húzódna..

Fölkel, majd kecses mozdulattal a férfitől balra helyezkedő fához szökken...

Vörösesen izzó fény tölti be a teret, vonyítás hallatszik, és végül...A róka helyett egy vöröshajú lány jelenik meg.

- Mily csodás izmos karok s lábak ezen az isten háta mögötti helyen! A kedvesed keresed, kit elvitt az éjben egy sötét férfi?

- Nem..Nem.. Nekem nincs kedvesem!-habogta, a lány szépségétől szeme s szája is tátva maradt.

-Nos....Ifjú kalandor, én segíthetek elfeledni azt a leányt, hisz úgy sincs hátra sok annak életéből...

Robert hevesen bólogatva követte a titokzatos leányt, s már el is feledkezett Aliceről.

...

-Megbánod még amit teszel seggfej!-vágott oda egy nehezen megszerzett követ az elfeledett lány a keserű idegen vállához, mire az felszisszent.

- Ha nem akarod, hogy élve elégesselek, akkor fogd be a szád!

- Hát persze! Mennyivel is rosszabb lehet máglyán elégni mint egy kőasztalon feketemágiádnak köszönhetően vergődve kiontanom a saját életem!

-Hallgass szajha! Az megtiszteltetés!

- Na persze..-sóhajtotta maga elé. Tudta, hogy párja már nem jön utána...Elfeledte.