Robert új kedvesére éppúgy volt jellemző Lilith szépsége, akár a róka ravaszsága,, és a kígyó álnoksága.
Úgy vonzotta magához a férfit, akár egy szirén. El is vette az eszét örökre, és ő úgy követte, mintha maga lenne a csoda, s elfeledkezett korábbi életéről. Csak követte, s követte.
Margaret - merthogy így hívták a titokzatos rókalányt - Robert bármi áron engedelmeskedett neki. Így történt, hogy végleg elfeledte egykori párját, régi szerelme magára maradt.
***
Alice, akit még mindig vonszolt a bestia, reményvesztetté vált.
Elérkeztek az idegen rejtekhelyéhez...a barlang egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek a lány képzelte. A föld mélyén kidolgozott áldozati terem volt elrejtve.
- Ha már ilyen szépen próbál megölni...mégis hogy hívják magát?
- Aaron Averay, de mit érdekel az téged?
- Oh semmi említésre méltó, csak azon gondolkodtam, hogy mikor megöllek, akkor milyen nevet írjak a sírhelyedre.
- Megnyugtatlak mocskos szajha: Ma nem én fogok meghalni. Hát a te köveden mi álljon?
- Alice Foster.
- Az igazság az, hogy nem választhatsz...de álmodozz egy kicsit: Ha dönthetnél, hogyan halnál meg?
- Nem hiszem, hogy egy áldozati asztalon. Inkább vérző sebbel, és fájó szívvel. Úgy izgalmas.
- Asszonyként harcolni akarsz? - kérdezte megvető pillantással Aaron.
- Nem vagyok feleség, és már nem is leszek az.
- Ohh... Hát, azt hiszem ezen az életed megkímélése se segítene.
- Nem szeretnék frigyre lépni. Mely nőnek szükséges egy magatehetetlen "férfi"?
- Hát jó.. - rázta a fejét az idegen, majd felfektette Alicet a kőasztalára. Elővette mágikus, viharvert könyvét, és mormolni kezdett valamit. Hiábavaló lett volna lekötözni a lányt, hiszen a kimerültségtől mozdulni sem bírt.
Lassan belső rosszindulatú bizsergést kezdett érezni testében, hirtelen elvesztette az irányítást. Halványan látott, de megnyílt előtte a világ. Hamarosan a tulajdon nevét is elfeledtte. Kísértetek, jótékony lelkek, majd ádáz bestiák jelentek meg előtte. Körülvették, és rángatni kezdték. Teste akaratlanul is rángatózott, szemei fennakadtak, szájából hab tört fel...majd hirtelen minden visszatért a normális kerékvágásba, amikor Aaron testét 20 nyíl lőtte keresztül. Pár tucatnyi harcosnő lépett elő a sötétből, mire Alice döbbenten ült föl. Még mindig hasogatott a feje. A vezérük, a legidősebbik állt elé. Kezet fogtak, majd megszólalt: - Mi vagyunk az Igaz Nyilak. Van kedved csatlakozni hozzánk?

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése