11. rész

Elérkeztünk a városba.

- Te mocskos szajha! A pokolra jutsz még azért, hogy feladtál az Igaz Nyilaknak!

- Ne, kérlek, ne bánts! - Játszódott le a jelenet szemeink előtt. Egy alkohol hatása alatt lévő, nálam alig idősebb tahó vert egy sikoltozó nőt. Az emberek rá se hederítettek, feltehetőleg ez mindennapos arrafelé. Ránéztem Asha-ra, mire ő felvonta a szemöldökét, és eltátogja, hogy "ő az". Ökölbe szorítottam kezeimet, elmosolyodtam, majd diadalmas léptekkel odalépdeltem a fickóhoz, és erősen megismertettem arcát a jobb öklömmel. Persze azon nyomban elengedte a nőt, aki riadtan esett le a földre és kúszott arrébb. Épp csak a nő felé tekintettem egy pillanatra, máris szembetaláltam magam egy rúgással. A nő mellé estem, majd nyöszörögve átfordultam a hasamra. Legalább annyi udvariasság volt az ellenfelemben, hogy hagyott fölkelni. Hirtelen savas epe tört fel ajkaimon keresztül, úgy loccsanva a macskaköves útra. A fájdalomtól sziszegve föltornáztam magam állóhelyzetbe, majd támadóállást vettem fel.

- Készülj a vereségre, paraszt! - ejtettem ki számon a szavakat megvetően, majd magam mellé köptem egy kis vért a földre. Karjaimat behajlítva magam elé tartottam. Még mielőtt belekezdhetett volna a mondandójába a részeges katona, térdemet berogyasztva, öklei elől elhajolva megközelítettem, aztán belesoroztam egyet a hasába, végül eltávolodtam tőle, de hiába. Elkéstem. Hirtelen előrántott egy kis kést, majd belevágta az oldalamba és minden elsötétült előttem.

***
- Igaz..Nyi..lak, mi? - Füleim tompán csengtek, de tisztán kihallottam ezeket a szavakat. Lassan, feltűnés nélkül kinyitottam feldagadt szememet, de jobban tettem volna, ha nem teszem, ugyanis Asha kínozta az előttem fekvő férfit.

- Úgy ám. Élvezni fogom a fájdalmad, te hitvány féreg. Minden egyes sikolyoddal, ahogy a húgy lassan átáztatja a nadrágod és ahogy könyörögsz, hogy öljelek meg...az én erőm növekszik. Pont ezért nem fogom egyhamar abbahagyni a kínzásod.- Asha felette állt és mielőtt riadtan összezártam volna szemeimet, még láttam, ahogy lassan elkezdi lenyúzni a bőrt szerencsétlenről. - Nos, mihez kezdjünk vele? - fordult oda a mellette álló Nővérhez.

- Tudod, hogy a legfinomabb falatokat szeretem későbbre tartogatni.

- Nos, azt hiszem ma este lakodalmat ülünk. Előttünk áll az egész éjjel, ideje kivenni egy kis szabadságot. - kacagott fel ördögien.

10. rész

Másnap a sátramból kilépve mosolyogva tapasztaltam ahogy az ismerős, hűs szellő megcsiklandozza az arcomat. Lehunytam a szemem és mélyen beszippantottam a hajnal friss illatát. Épp lélegzetvételem végére értem volna, amikor a vállamra csapott egy erőteljes kéz. Összerándultam és szemhéjaim azonnal felpattannak. Reflexből hasba rúgtam, egy férfi volt az. Úgy húsz, esetleg harminc esztendős lehetett. Hosszú fekete haja és szakálla volt, csupán egy nadrág és elnyűtt lábbeli volt rajta, mezítelen felsőtestét nagy, régi hegek tarkították. Gondolataim közt végre valahára azt is meghallottam, ahogy hangosan szitkozódva morgott:

- Asszony! Az ördög vigyen el a pokol hét bugyrába!

- Már elvitt - vicsorítok rá.

- Engem az nem érdekel.. Asha üzeni, hogy igyekezz. Elmentek a városba.

- Városba? Az rendben van, na de azt mondd meg rejtélyes idegen: Melyik városba, és miért?

- Talán számodra idegen vagyok, de itt mindenki jól ismeri a nevemet. Én vagyok Asha fivére.

- Szóval azt mondod a fivére vagy...de ostoba létedre nem csodálom, hogy még mindig nem árultad el a nevedet. - villantottam felé egy öntelt vigyort.

Válaszul mérges tekintetet villantott felém, s ökölbe szorított kezemet erősen megszorongatta. Olyan érzés öntött el, amit életem során csak párszor tapasztalhattam. Mintha több tucatnyi kés vagdosná az öklömet, amit ez a kedves úriember épp méltóztatott gyötörni. Válaszul ugyanolyan kedvességgel viszonoztam, lábamat meglendítve találtam el férfi mivoltára visszavezethető leggyöngébb pontján. El is engedte kezemet gyorsan, s a földre rogyott fájdalmában.
- Szemét - köptem le, majd ott hagytam. Sietős léptekkel Asha sátrához vettem az irányt. Mikor elértem, idegesen elhúztam az ajtóként funkcionáló nagy rongydarabot. Asha az asztalánál ült és épp szavakat vetett egy papírosra. Riadtan nézett hátra.

- Miért a bátyádat küldöd magad helyett? - kérdeztem ingerülten.

- Mivel mint látod, dolgom van. Mellesleg Marlon úriember és rusnyának se éppen rusnya, gondoltam összeismerkedhetnétek.

- Úriember?!! Háh, tréfálsz velem! - kacagtam fel gúnyosan - A te rendkívül udvarias fivéred majdnem összeroppantotta a csuklómat!

- Nem halsz bele...Alice, mi harcosnők vagyunk, bírnunk kell a fájdalmat és minden gyötrelmet. Meg kell szoknod. Ennek ellenére persze nem értem, mégis mi ütött a bátyámba, majd beszélek a fejével.

- Hát te igazán rendes vagy, köszönöm! - feleltem szarkazmussal teli hanggal - Mellesleg mi a hét pokolért kell a városba mennünk?

- Ezt most fejezd be, vagy elkergetlek a táborból! Itt én vagyok a vezér, te pedig nem egy hisztis falusi asszony vagy, hanem harcos, mégpedig az Igaz Nyilak tagja. A rinyálásoddal megszégyeníted a csapatunkat. Mellesleg nem mindegy, hogy miért látogatunk el a városba és, hogy hova is megyünk pontosan? Olyan vagy, mint egy sértődős kisgyerek. Viselkedj érett nőként!

- Tudod, nem a vezérünknek kéne lenned, hanem a vezetőnknek. Remélem, érzed a különbséget. Az igazságért küzdünk, de a táborunkon belül se simítod el az igazságtalanságot...mégis ki vagy te? -

Sebesen kiviharzottam a sátorból és felpattantam fehér hátasomra. Ideje volt indulni. Vagy velük, vagy nélkülük, de ma hajnalban elhagyom a tábort.