4. Rész

Menj, merre visz az ösvény..Ne térj le róla, vagy sorsod jó nem lévén.

Így hát körülnézett.. Sehol letaposott ösvény, vagy kidöntött fák.. Eldöntötte, hogy hazafordul; amikor észrevette, hogy szentjánosbogarak ösvényt formálva világítanak a sötétlő erdőben..Így hát fogta magát, és elindult a kijelölt úton...
Már az éjszaka sötétlett, mire elért egy tisztásra. Kék virágok fénylettek, és szívmelengető muzsika szólt. Eltűnődött, majd átvágott a réten, egészen egy hatalmas fáig. A több száz éves teremtmény elképesztően tündöklött. Hirtelen valamit észlelt.. Hangyák ezrei cipelték szüntelenül az elemózsiát bolyukba..Megdörzsölte szemét, hátha észreveszi  merre tűnnek el a bogarak, de nem látott sokat. Fölmászott addig a pontig, ahol egy hatalmas odú tátongott..Bemászott.
Hirtelen erősen tündöklő fény égette tekintetét,azután minden elsötétedett.
Szemei előtt mintha egy tündérkirálynő jelent volna meg.
-Kedves Alice! Légy üdvözölve csodás birodalmunkban! Ne félj, népünk sosem emelne kezet rád! Csupán azért hívtunk e csodás helyre, hogy megköszönjük kedvességed. Sose emeltél kezet állatra s ártatlanra, s mindenféle vérontást elkerültél. Ezért csekély ajándékot szeretnénk neked adni. Elmondjuk neked a jövőt, áldást adunk rád, és családodra. Többnyire gyermekeidről tudok mesélni, sok dolog még nekem is homályos:
Leánygyermeked Almának fogják hívni. Haja fekete lesz, szemei barnák. Az apjára fog ütni viselkedésében, és küllemében is. Harcos lélek, tekintélyt parancsoló személy lesz, egészsége sosem fog megromlani. Egy esztendővel később következne ajándékunk. Teherbe fogsz esni. Méhednek gyümölcse ezúttal szintén lány lesz. Hozzád hasonló lesz, bár szőke hajjal. Szemei kéken csillognak majd, s ártatlan, akár egy hóvirág. Most menj Alice, Robert már vár!
S ekkor a lány magához tért. A szentjánosbogarakból álló ösvény már nem volt ott, de megtalálta a helyes utat.

3. Rész

Robert és Alice szorgos munkával töltötték egymás mellett minden napjukat, s már egy "párnak" mondhatták magukat. A lány egyszer csak megszólalt a finoman illatozó szarvaspörkölt készítése közben:
- Ma bemegyek a faluba. Fel kell töltenem a könyvespolcomat, tudod.- nézett rá a férfira.-Talán benézek a javasasszonyhoz is hazafelé, hisz jó barátom.
- Rendben. Majd hozz kérlek egy kis fűszernövényt is, mert híján vagyunk belőle.. Én meg elmegyek vadászni, szokásom szerint. Van valami különös kívánságod, hogy mit öljek le neked?
- Nem, tudod, hogy mindent szeretek. Semmi mást ne hozzak a faluból? Esetleg egy kis lekvárt, vagy kenyeret?
- Hozz amit jónak látsz, és nem megy rá ingünk-gatyánk.
- Persze, hisz szerinted spórolni nagy szentség...
Megebédeltek, majd egyikük északra, másikuk délre ment.
***
A lány megérkezett a könyvtárba, az ajtó csilingelő hangja zene volt füleinek.
- Jó napot!
- Szervusz kicsikém!- köszöntötte a könyvtárosnő. Egyedül ő szólította így.
- Kiolvastam az előző könyveket amiket vettem. Esetleg érkezett azóta valami újdonság?
- Olyan gyorsan kiolvasod őket, hogy csoda, ha van! De épp ma reggel hozták ezt a bőrköteteset, elég régi lehet.- Elővett az asztal alól egy hatalmas, talán 1200 oldalas poros, több évszázadosnak tűnő csodát, majd lecsapta a lány kezére, ezzel hangos sikítást, és drámai hatást keltve.- Érdekli a kisasszonyt?
- Persze! Nagyon izgalmasnak tűnik. Mamóka, vajon honnan származhat? -tette föl a legnagyobb kérdést, majd megrázta a fejét - Máshol jártam gondolatban, elnézést. Mennyi lenne az ára?

- Ingyen odaadom. Csak neked, csak most! Olvasd egészséggel!
- Nagyon szépen köszönöm. Haza kell érnem sötétedés előtt, és még a javasasszonyhoz is benézek.
- Viszlát Mamóka!
- Szervusz csillagom!
Lassan sétált a poros, macskaköves utakon. A nap irtózatos forrósággal tűzött aznap.
Addig ballagott, míg el nem érte a javasasszony házát. Kevesen tisztelték őt, hisz vérbeli boszorkányról van szó, így a többség inkább megvetette.

Az asszony háza félelmetes egy hely volt.. sötét, tele pókhálókkal, és árnyékokkal.

Könyvespolcai színültig tömve voltak poros, mágiáról, és rituálé leírásokról szóló írásokkal. Alice már régóta nem félt a különös helytől s lakóitól. Kopogott. Nem érkezett válasz.

Bement a házba, egyre beljebb lopózott - míg el nem érte a szobát, melyben jósolni szoktak neki.

Lassan odament a vastag, nehéz ajtóhoz, mely sűrűn be volt szőve hatalmas pókhálóval. Lassan, minden erejét belefektetve elkezdte kinyitni az ajtót.

- Tűnés! Tűnj el innen!-Kiáltott egyszerre a javasasszony, nekiugrott a bejáratnak, a holló heves károgásba kezdett. Alice majdnem szívrohamot kapott. Majd a nő észrevette, hogy a lány áll előtte. - Jaj, csak te vagy az, angyalom? Kerülj beljebb! Sajnálom, hogy a frászt hoztam rád, csak mostanában azt rebesgetik. hogy elégetnek, vigyáznom kell magamra. Nos, hogyhogy erre sodort a sors?

- Jósoltatni jöttem. Na de ha a pokol tüzére kívánnak, miért maradsz itt?

- Mert itt nőttem föl. Előttem édesanyám is javasasszony volt, s őelőtte a nagyanyám is. Ez olyasmi mint az, hogy miért vagy még mindig Roberttel. Hisz nem szereted. Na máris előkészítem a jósláshoz szükséges eszközöket! - mondta, majd elkezdett keresgélni a koponyák és a kitömött állatok környékén.

- Én se értem. Tényleg nem szeretem, ahogyan azt a kunyhót sem. Szerinted mit kéne tennem?

- Szökj el. Hagyd ott, nem illetek egymáshoz! Kezdhetjük a jóslást. Ez sorsdöntő lesz!
Leszáll az ég, életed óriásit lép. Erőd fejlődik, szíved hanyatlik.. Ez az, ami neked adatik.

2. Rész - 10 évvel később

....Nem egész pontosan. Ugyanis nem kevés próbát kellett kiállniuk a vadonban.

Sok ellenséggel kellett megküzdeniük. Ahogyan emberrel, úgy farkasokkal, és medvékkel is.
Meg kellett erősödniük.

Így hát tökéletesítették képességeiket. 

Testileg, és lelkileg is.
Felépítették közös kunyhójukat, majd lassan mindenféle tudományt elsajátítottak.
Míg Robert vadászott, addig Alice gyógynövények után kajtatott, és főzeteket kotyvasztott.
A legközelebbi falu 20km-re volt található, telis-tele gyűlölködő, rosszakaró emberekkel. Robertet bérgyilkosnak, míg Alicet boszorkánynak ítélték. Azonban, mivel viszonylag közel volt, így néha eljártak beszerezni ami szükséges.
Egyik nap Alice hangos ordításra lett figyelmes.
Robert kiáltására.
A lány rohant, ahogy csak a lába bírta, egészen be az erdő mélyére.
Egészen amíg rá nem lelt Robertre, aki magában átkozódott. Kezét szemére szorította, s mellette egy farkas tetem hevert a földön.-Te jó ég! Mutasd a sebhelyed!
A fiú levette szeméről kezét, mire láthatóvá vált a sebhely. A fenevad csorbát ejtett rajta, egy mély karmolás homloka közepétől egészen arcáig. Alice felszisszenve kapta szája elé kezét.
- Gyere gyorsan! Azonnal el kell látnunk a sebedet! Azt hiszem mostantól nem fogsz látni a bal szemedre.
- Előtte el kell temetnem a farkast, hisz tudod, hogy a kedvenc állataim.
- Hogyan lehetsz ilyen ostoba?! Velem jössz, és nem dögölsz meg!
Vissza siettek kunyhójukba, közben az eső is megeredt.
Alice hozta különféle gyógynövényeit, majd ellátta Robert sebeit.
A fiatal férfi felnézett rá az ágyról, elmosolyodott, majd megszólalt:
- Ugye tudod, hogy már régóta szeretlek?
A lány összerezzent a szerelmi "vallomás" hallatán. Rámosolygott Robertre, majd kiment a kunyhóból gondolkodni.
Tényleg szereti? Vagy csak megtréfálja? Esetleg úgy szereti mintha fivére lenne?
Tiszta levegőre volt szüksége..Bele se gondolt mit tesz, máris tiszta szívből teljes erőből futott az erdő mélyére.
Mit tegyek?
Ez a kérdés ilyenkor nem számított.
Szaladt ki a világból ahogy csak a lába és a tüdeje bírta.
Majd hátát nekivetve egy fának fölnézett az égre. Most vette észre, hogy az esőtől teljesen átáztak a ruhái..De nem fázott. Csak fogta magát és leheveredett a talajra. Csak figyelte az öreg fák terebélyes lombjait, az esőfelhőket, s ahogy a széltől meg-megrezzent pár ág.
De hisz már tíz esztendeje ismerem... És én is szeretem... Azt hiszem. Istenem, segíts kérlek e döntésben!
Ekkor kirázta a hideg..Újra kezdte érezni testét, így fölállt, fogai egyből elkezdtek vacogni.
Tenyereit egymáshoz dörzsölgetve, fázva indult útnak a kis kunyhóhoz, mire lassacskán megérkezett céljához.
Lassan benyitott, Robert ott ült az ágyon, a falat bámulva. Mikor meghallotta a vékony fa ajtó ismerős nyikordulását, azonnal fölpattant, a fájdalom kiült az arcára.
- Megáztál! Minden rendben? Merre jártál?
- Ne hirtelen kelj föl, hisz meg van sérülve a lábad! Jól vagyok.. Azt hiszem. Kellett egy kis egyedüllét.. Futottam. Muszáj volt elgondolkodnom azon, hogy hogyan értetted amit előtte mondtál.
- Butus! Hát hogyan máshogy érteném a "Szeretleket", mint úgy, hogy szerelmes vagyok beléd?
- Nem vagyok butus... Soha ne merd ezt a szót használni rám! Arra jutottam, hogy nem vagyok szerelmes.. De egyelőre szükségem van valakire.
Föl se eszmélhetett, mert Robert előrelépett, s szenvedélyesen megcsókolta.
- Erre innunk kell!
- Utálod az alkoholt.....- nézett furcsállóan Alice.
- Nem, de ez különleges alkalom, és tudom, hogy te viszont szereted.- mosolygott rá a lányra.
- Az ital segít feledtetni a múltat, és az elkerülhetetlen jövőt.