2. Rész - 10 évvel később

....Nem egész pontosan. Ugyanis nem kevés próbát kellett kiállniuk a vadonban.

Sok ellenséggel kellett megküzdeniük. Ahogyan emberrel, úgy farkasokkal, és medvékkel is.
Meg kellett erősödniük.

Így hát tökéletesítették képességeiket. 

Testileg, és lelkileg is.
Felépítették közös kunyhójukat, majd lassan mindenféle tudományt elsajátítottak.
Míg Robert vadászott, addig Alice gyógynövények után kajtatott, és főzeteket kotyvasztott.
A legközelebbi falu 20km-re volt található, telis-tele gyűlölködő, rosszakaró emberekkel. Robertet bérgyilkosnak, míg Alicet boszorkánynak ítélték. Azonban, mivel viszonylag közel volt, így néha eljártak beszerezni ami szükséges.
Egyik nap Alice hangos ordításra lett figyelmes.
Robert kiáltására.
A lány rohant, ahogy csak a lába bírta, egészen be az erdő mélyére.
Egészen amíg rá nem lelt Robertre, aki magában átkozódott. Kezét szemére szorította, s mellette egy farkas tetem hevert a földön.-Te jó ég! Mutasd a sebhelyed!
A fiú levette szeméről kezét, mire láthatóvá vált a sebhely. A fenevad csorbát ejtett rajta, egy mély karmolás homloka közepétől egészen arcáig. Alice felszisszenve kapta szája elé kezét.
- Gyere gyorsan! Azonnal el kell látnunk a sebedet! Azt hiszem mostantól nem fogsz látni a bal szemedre.
- Előtte el kell temetnem a farkast, hisz tudod, hogy a kedvenc állataim.
- Hogyan lehetsz ilyen ostoba?! Velem jössz, és nem dögölsz meg!
Vissza siettek kunyhójukba, közben az eső is megeredt.
Alice hozta különféle gyógynövényeit, majd ellátta Robert sebeit.
A fiatal férfi felnézett rá az ágyról, elmosolyodott, majd megszólalt:
- Ugye tudod, hogy már régóta szeretlek?
A lány összerezzent a szerelmi "vallomás" hallatán. Rámosolygott Robertre, majd kiment a kunyhóból gondolkodni.
Tényleg szereti? Vagy csak megtréfálja? Esetleg úgy szereti mintha fivére lenne?
Tiszta levegőre volt szüksége..Bele se gondolt mit tesz, máris tiszta szívből teljes erőből futott az erdő mélyére.
Mit tegyek?
Ez a kérdés ilyenkor nem számított.
Szaladt ki a világból ahogy csak a lába és a tüdeje bírta.
Majd hátát nekivetve egy fának fölnézett az égre. Most vette észre, hogy az esőtől teljesen átáztak a ruhái..De nem fázott. Csak fogta magát és leheveredett a talajra. Csak figyelte az öreg fák terebélyes lombjait, az esőfelhőket, s ahogy a széltől meg-megrezzent pár ág.
De hisz már tíz esztendeje ismerem... És én is szeretem... Azt hiszem. Istenem, segíts kérlek e döntésben!
Ekkor kirázta a hideg..Újra kezdte érezni testét, így fölállt, fogai egyből elkezdtek vacogni.
Tenyereit egymáshoz dörzsölgetve, fázva indult útnak a kis kunyhóhoz, mire lassacskán megérkezett céljához.
Lassan benyitott, Robert ott ült az ágyon, a falat bámulva. Mikor meghallotta a vékony fa ajtó ismerős nyikordulását, azonnal fölpattant, a fájdalom kiült az arcára.
- Megáztál! Minden rendben? Merre jártál?
- Ne hirtelen kelj föl, hisz meg van sérülve a lábad! Jól vagyok.. Azt hiszem. Kellett egy kis egyedüllét.. Futottam. Muszáj volt elgondolkodnom azon, hogy hogyan értetted amit előtte mondtál.
- Butus! Hát hogyan máshogy érteném a "Szeretleket", mint úgy, hogy szerelmes vagyok beléd?
- Nem vagyok butus... Soha ne merd ezt a szót használni rám! Arra jutottam, hogy nem vagyok szerelmes.. De egyelőre szükségem van valakire.
Föl se eszmélhetett, mert Robert előrelépett, s szenvedélyesen megcsókolta.
- Erre innunk kell!
- Utálod az alkoholt.....- nézett furcsállóan Alice.
- Nem, de ez különleges alkalom, és tudom, hogy te viszont szereted.- mosolygott rá a lányra.
- Az ital segít feledtetni a múltat, és az elkerülhetetlen jövőt.