- Na kinek volt őrületes estéje?
- Melyik szerencsétlen 10 esztendős hölgyemény volt az áldozat?
- Egyik se.. Egy 17 éves lányt tettem magamévá, ma éjjel egy 16-os lesz a prédám.
- Nem gondolod, hogy kissé öreg vagy hozzájuk? Egy hét múlva már 11 évesekkel töltöd meg fekhelyed?
- Csak féltékeny vagy, hisz már nem is tudod számon tartani, mikor melegítette bárki is az ágyad!
- Nos... Ha magad akarod felajánlani, akkor köszönöm, de nekem férfire van szükségem.
- Tőlem kaphatsz annyi férfiasságot, hogy...
- Kiéhezett maradnék örök életemre. Nehéz napom lesz, nincs időm a beteges kis játékaidra.
- Valami szemétséget mondtam volna?
- Nem. Nem mondtál semmi rosszat. - Feleltem nőhöz méltó titokzatossággal.
- De hát.....- habogott értetlenül
- Viszlát - Sóhajtottam, majd lassan elballagtam. Nem jött utánam.
***
Az erdő csodásan festett ilyenkor. Hiába a sok edzés, és égbolt alatt fekvés az éjszakában; ki nem állhatom a hideget. Sokáig tart a hosszú út, ha fáradt vándor fázó lábai dideregve gázolnak a hatalmas hórengetegben. Hogy miért caplatok még mindig ennek a hegynek a magaslatára egy hóvihar közepette? Nem is tudom. Talán valamit keresek. A lelki békémet, vagy talán az életem értelmét. A lényeg tehát az, hogy több órája téblábolok egy nagyon magas hegyen, és lassan kezdenek megfagyni a végtagjaim. Ahogyan utat török magamnak a hóban, egy éles fadarab mély sebet ejt a csuklómon. Naná, Alice tökéletesen pihentető, szórakoztató programokat talál ki magának a szabadnapján!
***
Végre megláttam a hegycsúcsot. Lassan lépdeltem, majd mikor felértem....Összeestem. Nem is tudom mennyi ideig lehettem kiütve, mire egy meleg, tábortűzzel fűtött barlangban (ami feltehetőleg a hegyen volt) ébredtem, egy őzbundából készült takarón. Körbenéztem, de csupán egy hatalmas farkast láttam, úgy két méterre tőlem. Szelíd tekintetével kísérte végig, ahogyan lassan felülök a fekhelyemen, és csodálkozva pillantok felé.
