3. Rész

Robert és Alice szorgos munkával töltötték egymás mellett minden napjukat, s már egy "párnak" mondhatták magukat. A lány egyszer csak megszólalt a finoman illatozó szarvaspörkölt készítése közben:
- Ma bemegyek a faluba. Fel kell töltenem a könyvespolcomat, tudod.- nézett rá a férfira.-Talán benézek a javasasszonyhoz is hazafelé, hisz jó barátom.
- Rendben. Majd hozz kérlek egy kis fűszernövényt is, mert híján vagyunk belőle.. Én meg elmegyek vadászni, szokásom szerint. Van valami különös kívánságod, hogy mit öljek le neked?
- Nem, tudod, hogy mindent szeretek. Semmi mást ne hozzak a faluból? Esetleg egy kis lekvárt, vagy kenyeret?
- Hozz amit jónak látsz, és nem megy rá ingünk-gatyánk.
- Persze, hisz szerinted spórolni nagy szentség...
Megebédeltek, majd egyikük északra, másikuk délre ment.
***
A lány megérkezett a könyvtárba, az ajtó csilingelő hangja zene volt füleinek.
- Jó napot!
- Szervusz kicsikém!- köszöntötte a könyvtárosnő. Egyedül ő szólította így.
- Kiolvastam az előző könyveket amiket vettem. Esetleg érkezett azóta valami újdonság?
- Olyan gyorsan kiolvasod őket, hogy csoda, ha van! De épp ma reggel hozták ezt a bőrköteteset, elég régi lehet.- Elővett az asztal alól egy hatalmas, talán 1200 oldalas poros, több évszázadosnak tűnő csodát, majd lecsapta a lány kezére, ezzel hangos sikítást, és drámai hatást keltve.- Érdekli a kisasszonyt?
- Persze! Nagyon izgalmasnak tűnik. Mamóka, vajon honnan származhat? -tette föl a legnagyobb kérdést, majd megrázta a fejét - Máshol jártam gondolatban, elnézést. Mennyi lenne az ára?

- Ingyen odaadom. Csak neked, csak most! Olvasd egészséggel!
- Nagyon szépen köszönöm. Haza kell érnem sötétedés előtt, és még a javasasszonyhoz is benézek.
- Viszlát Mamóka!
- Szervusz csillagom!
Lassan sétált a poros, macskaköves utakon. A nap irtózatos forrósággal tűzött aznap.
Addig ballagott, míg el nem érte a javasasszony házát. Kevesen tisztelték őt, hisz vérbeli boszorkányról van szó, így a többség inkább megvetette.

Az asszony háza félelmetes egy hely volt.. sötét, tele pókhálókkal, és árnyékokkal.

Könyvespolcai színültig tömve voltak poros, mágiáról, és rituálé leírásokról szóló írásokkal. Alice már régóta nem félt a különös helytől s lakóitól. Kopogott. Nem érkezett válasz.

Bement a házba, egyre beljebb lopózott - míg el nem érte a szobát, melyben jósolni szoktak neki.

Lassan odament a vastag, nehéz ajtóhoz, mely sűrűn be volt szőve hatalmas pókhálóval. Lassan, minden erejét belefektetve elkezdte kinyitni az ajtót.

- Tűnés! Tűnj el innen!-Kiáltott egyszerre a javasasszony, nekiugrott a bejáratnak, a holló heves károgásba kezdett. Alice majdnem szívrohamot kapott. Majd a nő észrevette, hogy a lány áll előtte. - Jaj, csak te vagy az, angyalom? Kerülj beljebb! Sajnálom, hogy a frászt hoztam rád, csak mostanában azt rebesgetik. hogy elégetnek, vigyáznom kell magamra. Nos, hogyhogy erre sodort a sors?

- Jósoltatni jöttem. Na de ha a pokol tüzére kívánnak, miért maradsz itt?

- Mert itt nőttem föl. Előttem édesanyám is javasasszony volt, s őelőtte a nagyanyám is. Ez olyasmi mint az, hogy miért vagy még mindig Roberttel. Hisz nem szereted. Na máris előkészítem a jósláshoz szükséges eszközöket! - mondta, majd elkezdett keresgélni a koponyák és a kitömött állatok környékén.

- Én se értem. Tényleg nem szeretem, ahogyan azt a kunyhót sem. Szerinted mit kéne tennem?

- Szökj el. Hagyd ott, nem illetek egymáshoz! Kezdhetjük a jóslást. Ez sorsdöntő lesz!
Leszáll az ég, életed óriásit lép. Erőd fejlődik, szíved hanyatlik.. Ez az, ami neked adatik.