Robert kinyitja szemét, majd ásít egy nagyot. Párja sehol sem leli.
Bizonyára vadászni ment.
Így lefőzi teáját, majd kimegy a ház elé.
Jó pár óra múltával, már gyanússá válik a dolog, s elindul a nyomokat követve.
Megy, megy és megy, mire egy rókanyomra bukkan, s elnéz jobbra...
A rejtélyes állat onnan néz rá, tekintetében mintha halvány mosoly húzódna..
Fölkel, majd kecses mozdulattal a férfitől balra helyezkedő fához szökken...
Vörösesen izzó fény tölti be a teret, vonyítás hallatszik, és végül...A róka helyett egy vöröshajú lány jelenik meg.
- Mily csodás izmos karok s lábak ezen az isten háta mögötti helyen! A kedvesed keresed, kit elvitt az éjben egy sötét férfi?
- Nem..Nem.. Nekem nincs kedvesem!-habogta, a lány szépségétől szeme s szája is tátva maradt.
-Nos....Ifjú kalandor, én segíthetek elfeledni azt a leányt, hisz úgy sincs hátra sok annak életéből...
Robert hevesen bólogatva követte a titokzatos leányt, s már el is feledkezett Aliceről.
...
-Megbánod még amit teszel seggfej!-vágott oda egy nehezen megszerzett követ az elfeledett lány a keserű idegen vállához, mire az felszisszent.
- Ha nem akarod, hogy élve elégesselek, akkor fogd be a szád!
- Hát persze! Mennyivel is rosszabb lehet máglyán elégni mint egy kőasztalon feketemágiádnak köszönhetően vergődve kiontanom a saját életem!
-Hallgass szajha! Az megtiszteltetés!
- Na persze..-sóhajtotta maga elé. Tudta, hogy párja már nem jön utána...Elfeledte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése