9. rész

Megérkeztünk az Igaz Nyilak táborába két hétnyi lovaglás után. Közel kétszáz harcosnő mulatozott, és munkálkodott sátraik körül. Mindenkinek fehér kanca jutott, kivéve a híresebbeket, a nagyobb tisztséget elfoglalókat...de ménje senkinek sem volt. Olyasminek éreztük magunkat, akár a harcos amazonok, azzal a kivétellel, hogy mi nem csonkítottuk meg magunkat. Bár, mint mindenhol, itt is akadtak kivételek. Ahogy befelé haladtunk a sátrak tömegében, láttam olyan nőket, akik sírva szorították a hasukat, szemükből fekete, sűrű gennyes folyadék ömlött. Szörnyülködve néztem Asha-ra, mire ő közömbösen tekintett vissza rám.

- Meséltem már neked a démonokról. Emlékszel arra, mikor arról beszéltem, hogy a nőket akik segítségért folyamodnak hozzánk, azokat befogadjuk, de a gyengék képtelenek elhinni a valóságot?Hónapok elteltével természetesen kifejlődik egy szörnyeteg a méhükben...onnantól menthetetlenek. A démongyermek kaparássza a gazdatestet belülről, néha patáival rugdossa azt. Borzasztó látvány, még rosszabb lehet átélni. A szörnykezdemény teljesen kifordítja magából a testet, a nő pedig lassan megkezdi az átalakulást. Ilyenkor a vére feketévé, a fogai élessé, a bőre néhol pikkelyessé válik. Vannak, akik még viszonylag maguknál vannak, de a fájdalom már elnyom minden más érzést. Emberi énjüket elfeledve nem marad más hátra, mint újra meg újra átélni a fájdalmat és ebből az érzésből egyetlen dolog szabadíthat fel, az pedig a folyamatos vérontás.Ilyenkor addig nem nyugszanak, amíg ez nem sikerül. Ugyanakkor vannak sokkal rosszabb esetek is.Ekkor nekünk kell közbelépnünk, ugyanis ha az a dög kifejlődik, és kijut onnan, akkor két démonnal is több lesz a világban. Már így is több van a kelleténél, így addig végzünk velük, amíg sebezhetőek. Szörnyen nehéz véghezvinni egy ilyen folyamatot, és feltakarítani is fárasztó. Gondoltam, kíváncsi lennél a teljes igazságra. Hihetetlenül gyorsan kilábaltál ebből az egészből, nem is tudtam, hogy ez lehetséges. Hiába vagyok én a tábor vezetője, nekem is sokáig tartott. Talán az segített, hogy nem ragaszkodtál a babához. Itt mindannyian régóta vártunk egy gyermekre.
- Tényleg nem volt szükségem egy újabb teherre, még élni akarom az életemet. Bejárni a világot, harcolni az igazságért. Azt szeretném, hogy a halálom után dalokat zengjenek a tetteimről. Nem szeretnék idővel én is "porrá lenni".
- Sokan csak átmeneti megélhetést látnak ebben a táborban. Az a húsz nő, akik kiszabadította téged, a keménymag, mind hozzád hasonlók, akiket tényleg érdekel az igazság ebben az őrült és mocskos férfiaktól bűzlő világban. Persze nem vagyok mániákus, nem minden férfi ilyen; bár aligha akad száz közül egy is, aki említésre méltó lenne. Végül megérkeztünk a tábor leghatalmasabb sátrához.