5. Rész

Hajnal van.
Alice fölkel, ásít egyet, majd maga mellé néz. Robert még alszik, így ő sétál egyet. Elmegy a gyönyörűen kidolgozott egész alakos tükör előtt, majd végignéz magán. Elmosolyodik.
Terhes vagyok.
Ezután fogta magát, s fölvette legszebb ruháját.
Hófehéren és ártatlanul fénylett rajta a szépséges kelme; elindult felfrissülni az erdőbe.

Nemsokára egy gyönyörű tavat fedezett fel, melyben állatok serege lelt menedékre. Ékes tollú kecses hattyúk, félelmetes hangú rémes varjú.

Csodás látvány volt.

De ekkor hamar elsötétült minden, s egy fekete ruhás férfi lépett a háta mögé, és megragadta a lányt.

- Vége a mesének Szépségem! Itt a Szörnyeteg fölfalja a hercegnőt.-vigyorodott el, majd megkötözte jó szorosan a lány kezeit.

-Bekaphatod!- sziszegte oda Alice, majd leköpte az idegent

-Én is örvendek! Az álnevem Feketekarom, és ezt is csak udvariasságból mondtam el. Nyugalom, nem fogsz sokáig élni! De tegyen boldoggá, hogy nagy dolognak a végrehajtásához áldozlak föl.

- Hát ettől most komolyan repesek az örömtől..-felelte lenézően a lány.

- Rohadtul nem foglak megsajnálni, sokszor csináltam már ilyet. Most pedig elindulunk északnak a barlangomig. Ott lesz a szertartás.

S elindultak az ismeretlen barlanghoz, mely sok-sok mérföldre volt még. Akárhányszor próbált megszökni, mindig a sárban végezte.. Majd egy ököllel találta szemben magát.

Testét kék-zöld foltok, zúzódások, néhol elejtve pár vágás is..Ajka felrepedt, s gyakran vércseppek maradtak a lány után. Csak egy gondolat lebegett feje fölött egyfolytában:

Most bizonyára azt gondolja, elszöktem.